Az olasz emigránsok lakta pennsylvaniai kisváros, ROSETO az 1960-as években egy egészségügyi kutatás során hívta fel magára a figyelmet. Az alig 2000 fős, mégis 200 civil szervezetet működtető közösségben ugyanis sokkal alacsonyabb volt a betegségből fakadó halálozások száma, mint a környező – és minden más tekintetben hasonló adottságú – városokban.
A kutatást végzők ezt a közösségi aktivitást és szolidáris társadalmi berendezkedést hozták összefüggésbe a rosetoi lakosság egészségének megőrzésével és életminőségük javulásával.
A rosetoi tapasztalatok apropóján a 2013/2014-es évadban indítottuk el közösségteremtő programunkat Roseto- projekt címen. A Norvég Civil Támogatási Alap és a Káva Kulturális Műhely drámapedagógusai segítségével három XI. kerületi civil közösséggel dolgoztunk együtt a szolidaritás és a kirekesztés témakörében.
A három különböző generációt képviselő, szépkorúakból, általános iskolás diákokból és kisgyermekes anyukákból álló résztvevők tíz hónapon keresztül foglalkoztak a kirekesztés és a megkülönböztetés saját életükben megjelenő formáival, közösen kutatva a problémákat és a megoldási javaslatokat.
Közös munkájuk eredményét az évad záró programjaként és a 2014-es Színházak Éjszakáján résztvevő színházi előadás keretében mutatták be. A saját tapasztalatokon alapuló és általuk írt jelenetek lakóközösségen belüli konfliktusokkal, szülők és nagyszülők gyermeknevelést érintő vitáival, iskolai osztályon belüli kirekesztéssel, külföldön dolgozó apa és családja közti széthúzással szembesítették a közönséget, akik a vitás kérdésekhez aktívan hozzászólva, a szereplőkkel és egymással közösen igyekeztek megoldani a számukra is ismerős helyzeteket.
