Nap mint nap lemondunk magunkról. Áldozatot hozunk, és fogadjuk mások áldozatait. Ez szép. A szeretet – talán – ilyen, mi mindenesetre elvárjuk, hogy ilyen legyen. Nem kívánunk valamit mindazért, amit nyújtunk magunkból? Nem lessük folyamatosan önzetlenségünk ellenértékét? Hisz az életünkből csak egy van. És egy: az nem sok.