IZP estek: Juhász Adél / Krizsán Dániel

2021 szeptemberétől csakis interneten keresztül tudnak jegyet vásárolni
a MU Színház előadásaira.
A helyszínen pénztár nem üzemel!

Az erősödő járványhelyzet miatt,
megkérjük kedves nézőinket,
hogy a színház közösségi tereiben viseljenek szájat és orrot eltakaró maszkot!

IZP-estek
Fókuszban a fiatal alkotóművészek – Mozgásban az Imre Zoltán Program!
Juhász Adél: László Károlyné

színházterem
időtartam: 50 perc
korosztály: 14+

L.K. az előző “László” névre hallgató szólóm továbbgondolása.
László, a nagyapám volt és valójában semmi köze a róla elnevezett darab tartalmához.
Amikor fogytán az erőm, Neki ajánlom a rám váró munkát , hogy bírjam.
A mamám ősszel halt meg. Valamiért olyan világban élünk, ahol a nőket a férjükről jegyzik, még a betegágy feletti monitoron is.
Az új darabom az ő “nevét” viseli. Úgy gondolom, ez így “fair”.
Kedvelem amikor egy absztrakt alkotás megszemélyesedik.
Amúgy Erzsébet! És a neve napján születtem.

Juhász Adél táncos, alkotó Magyarországon és Svájcban dolgozik. Tanulmányait a Budapest Kortárstánc Főiskolán és a lausanne-i La Manufacture-ben végezte. Saját darabok készítése mellett jelenleg itthon Molnár Csabával dolgozik együtt valamint, a svájci székhelyű OuinchOuinch Collectif tagja. A 2020/2021-es évadban a genfi Foundation L’Abri társult művésze.

koncepció, koreográfus, előadó: Juhász Adél
zeneszerző, előadó: Csernovszky Márton
fény: Mervel Miklos
mapping: Tóth Ákos

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.
Egyéb támogatók: Sín Kulturális Központ, Fondation L’Abri

————————————————————————–

időtartam: 40 perc
korosztály: 16+

Krizsán Dániel: Diplopia

BEMUTATÓ

Az előadás kezdetén egy kis lakásban vagyunk, ahol egy nőt látunk aki serényen dolgozik az asztalánál. Látszólag egyedül van, de a képe egy férfinak a háttérben utal arra, hogy van vagy volt valakije. A munkában elfárad, de a folyton folyvást visszatérő rémképei nem hagyják, hogy megpihenjen. Az állandó hajtásban csak egy dolog van amibe kapaszkodhat, ami erőt ad, és ami a férfihoz köti: gyermeket vár. A rémképek erősödnek, a lidércek hatásai egyre mélyebb nyomokat hagynak a nőben, míg nem az örűletbe hajszolják. A megfelelési kényszer, a rohanás, a hajtás fölé kerekedik, és… .

A darab első felében a főszereplőnkkel vagyunk. Vele együtt mozgunk, lélegzünk és érezzük a fájdalmait. Innen nincs is lehetőségünk másképpen látni a világot. Be vagyunk zárva és érezzünk, ahogyan a nyomás egyre csak nő, és önmagunk rabjaivá válunk.

Az előadás második felében ismét visszakerülünk a lakásba. Szinte minden ugyanaz, mint a legelején. Azonban nem érezzük, hogy ott ülünk a nő mellett a lakásban. Hiszen nem is a lakásban vagyunk, hanem külső szemlélőkké váltunk. A munka ugyanúgy folyik, csak látjuk a lidércek hátsó munkálkodását, ami szinte röhejessé és viccessé teszi őket. Nem képesek ránk tenni béklyóikat, nem hajszolnak, és nem sikerül fölénk kerekedniük. Innen minden egészen más.

A darab második felében kilépünk az intim, belső, mély nézőpontból és külsős zemlélőkké válva tekintünk a folyamatokra. Az események átláthatóbbá válnak, ami a történések súlyát teljes mértékben megváltoztatja. Innen képesek vagyunk a letargiából kikerülni, a mély érzelmi nyomások befolyásolását figyelmen kívül hagyni. Ezáltal döntéseinket újra át tudjuk gondolni, hogy vajon melyek is a legjobbak.

Koreográfus:
Krizsán Dániel
Előadók:
Hortobágyi Brigitta ( A Nő)
Bujdosó Anna (A Nő Lidérci valója)
Aradi Zsolt ( Lidérc)
Engelmann András ( Lidérc)

Zene:
Krizsán Dávid
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.

Egyéb támogató: PR-Evolution