„Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a feddhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.” (L.M.)