MU Színház
Színházi nevelési program 2010/2011
MU SZÍNHÁZ – MULAB
A MU Színház 18 éve működik befogadó színházként Budapesten. A 2009/2010-es évadtól egy új kezdeményezést, programot indított el MuLab néven, mely a befogadást próbálja újragondolni, újradefiniálni mind a színházvezetés, mind az alkotók, mind a közönség oldaláról.
Mit is jelent ez tulajdonképpen?
A MU Színház a hagyományosan egy befogadó színházban működő repertoárrendszer helyett a 2010/2011-es évadtól intenzívebb figyelmet kíván fordítani befogadott produkcióira, és azok alkotóira, de egyszersmind aktívabb jelenlétet is vár el tőlük. Mindez olyan, az előadásokat kísérő kommunikációt eredményezhet (nyílt próbák, kiadványok, beszélgetések), mely alkalmas arra, hogy a közönséget is érdemben bevonja ebbe a folyamatba. Megnyissa, szóra bírja a másik oldalt, lehetőséget biztosítson számukra a kérdezésre, a véleményformálásra.
A színház vezetősége különösen fontosnak tartja ezt a fajta kommunikációt az új nézőkkel, a diákokkal (is) elkezdeni, épp ezért a MuLab programja kiemelten foglalkozik új generációk (6-18 évesek) megszólításával.
Hiszen itt vannak közöttünk az új generációk tagjai:
akik még az iskolapadokban ülnek, de
akik nemsokára fontos szereplői lesznek társadalmunknak,
akik természetszerűleg máshogy viselkednek és gondolkoznak, mint mi
akik mást és máshogy értenek ebből a világból
akiket érdemes lenne szóra bírni és meghallgatni
akikkel kommunikációt kellene provokálni.
A legfontosabb tehát a kommunikációra, gondolkodásra késztetés. Aktivitást várunk el, hisz nem lehetünk csupán csöndes és kényelmes szemlélői életünknek, hanem irányítanunk kell azt. Tudnunk kell a körülöttünk zajló eseményekről, lépéseket kell tennünk, hogy megértsük a világ működését, véleményünknek kell lennie, és meg kell tanulnunk kommunikálni is erről.
A MuLab a nyitottságra, a gondolkodás és (szellemi) aktivitás bátorságára szeretne lehetőséget adni projektjei segítségével. Az intenzívebb közös munka és a hosszabb távban gondolkodás jegyében működésének lényege, hogy folyamatokra koncentrál, tehát nem csupán a végtermék, a kész előadás érdekli. Egy kísérlet, egy alapötlet felkarolása és végigkövetése ugyanis izgalmas kiegészítőjévé válhat a majdani produkciónak, fontosabb ügy és komolyabb vállalás lehet, mint „csupán” egy már elkészült előadás befogadása.
MULAB – SZÍNHÁZI/SZÍNHÁZRA NEVELÉS
Mára szinte az összes független társulat és számos kőszínház beindította színházi nevelési programját, egyre divatosabb osztálytermekben játszani, az előadások után az alkotók bevonásával beszélgetést kezdeményezni.
De miért is van erre szükség? A statisztikák szerint évről évre csökkenő nézőszám visszatornázása végett? Egy új nézőgeneráció, „rajongótábor” kinevelése érdekében? Vagy azért, mert jól felhasználható az újfajta kompetencia alapú oktatásban?
Mit jelent számunkra a színházi nevelés?
Egy színházi nevelési program egyszerre nevel színházra, vagyis tanítja meg a műfaj (formai) sajátosságait, miközben a körülöttünk levő világ megismerését, és ezáltal önmagunk megértését segíti. A színházi nevelés a szó klasszikusan a drámapedagógiában használatos jelentése (a TIE, Theatre In Education magyar fordítása) ismeretében, számunkra is azt jelenti: nevelni a színház eszközeivel, a színház által.
Másodlagos szempont csupán, hogy a MU Színház nézőszámát növeljük, és az sem kifejezett célunk, hogy értő színháznézőket neveljünk programunk segítségével. Sokkal fontosabb, hogy a diákokat felnőttként és partnerként kezelve megszólítsuk, kérdezzük, szóra bírjuk. Hogy közösen tanuljunk önállóságot, önkifejezést, kreativitást.
Azáltal, hogy a diákok a megszokott iskolai környezetből (mint épületből és mint intézményből) kiszakítva, új helyzetben találkoznak egymással, új dolgok derülhetnek ki számukra, és ezáltal közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ennek jó formája a kötetlen beszélgetés, a közös játék, aminek kifejezett előnye, hogy nem feltétlenül a jól ismert pedagógus vezeti (akivel szüntelen játszmák, vagy beállt viszonyrendszerek akadályozhatják a kommunikációt), hanem ismeretlen felnőttek: rendezők, színészek, drámapedagógusok, akik csak ezeken az alkalmakon találkoznak a diákokkal.
Mégis a MuLab az iskolák pedagógusaira nem csupán, mint technikai lebonyolítókra számít, hanem partnerként kezeli őket. Fontos tehát, hogy már a kezdetektől be legyenek avatva, pontosan ismerjék, hogy miből áll a program, értsék annak célkitűzéseit, és számukra is személyes igény legyen részt venni abban. Épp ezért minden találkozót előzetes pedagógiai egyeztetés, a színház és a tanár közti közös munka előzi meg. Egy színházi ifjúsági program esetében ugyanis a tanárok aktív és értő közreműködésén múlik majd a diákok sikeres megszólítása, bevonása. Hiszen ők azok, akik a család mellett a legfontosabb szerepet töltik be egy gyerek életében (sőt adott esetben többet és hangsúlyosabban is vannak jelen), viselkedésükkel és hozzáállásukkal indirekt mintát szolgáltatnak a gyerekek számára.
A MuLab diákoknak szóló színházi nevelési programja több alappilléren áll.
1. beavató színházi foglalkozások (előkészítő és levezető beszélgetés egy-egy befogadott előadáshoz kapcsolódóan).
2. speciális workshopok segítségével önálló színházi nevelési program létrehozása.
3. egész tanéven át tartó színházi-oktatási program általános- és középiskolásoknak.
- 1. BEAVATÓ SZÍNHÁZI FOGLALKOZÁSOK
A MU befogadó színházként ugyan állandó repertoárral rendelkezik, ám mivel értelemszerűen állandó társulata nincs, így színházi nevelési programjának célja nem lehet az, hogy a fiatalok a társulathoz kötődve a színház állandó látogatói legyenek. A MU ehelyett egyéni arculatot tud kialakítani, egy olyan kommunikációs- és ízlésvilágot, amely izgalmas lehet egy fiatal számára, és ami egy-egy előadása után olyan meggyőző erővel bírhat, hogy bízni kezd a színház művészeti szelekciós rendszerében és eljön az újabb befogadott előadást is megnézni.
A beavató színházi foglalkozások kiváló lehetőséget biztosíthatnak e folyamat megsegítésére, hiszen a néző a passzív befogadói státuszból átkerül egy aktív státuszba, ami által erősebben érintve, motiválva érezheti magát.
Fontos azonban látnunk, hogy nem feltétlenül minden előadás alkalmas arra, hogy diákokat hívjunk rá, hogy hozzá beavató színházi foglalkozás készüljön. És nem minden alkotó alkalmas arra, hogy a feldolgozásban érdemben részt vegyen. Enélkül azonban megrekedünk a közönségtalálkozók szintjén, melyet mindenképp elkerülni szeretnénk. Fontosnak tartjuk, hogy ennél tovább tudjunk lépni, hogy az alkotók érdemi bevonásával, felkészítésével, adott esetben drámapedagógia alapú gyakorlatok segítségével történjen meg az adott előadás, téma feldolgozása.
Ahogy a 2009/2010-es évadban is tettük, bizonyos befogadott vagy a MU által létrehozott produkciókhoz a 2010/2011-es évadban is csomagot kínálunk osztályok számára. A csomag tartalmaz előkészítő és feldolgozó foglalkozást. Célunk azonban az, hogy egy-egy osztállyal ne csupán egy alkalommal találkozzunk, hanem folyamatában tekintsenek programjainkra.
● (ál)doku-színház
Láng-Nagy-Szesztay-Vinnai: SYD
Made in China
Kicsi Nyuszi hopp hopp
● klasszikus-modern-kortárs
Shakespeare-Brecht-HOPPart: Korijolánusz
● a Szputnyik Hajózási Társaság előadása
Vinnai-Turai-Róbert-Bodó: Kockavető
John Arden: Élnek, mint a disznók
● a Pont(y) Műhely gyerekelőadása
Gombos Jim
II. SPECIÁLIS WORKSHOP SEGÍTSÉGÉVEL
ÖNÁLLÓ SZÍNHÁZI NEVELÉSI PROGRAM LÉTREHOZÁSA
THEARTO – A SZAVAK ELŐADÁSA
(workshop és osztályterem-színház)
Dražen Šivak színész, rendező, a The Group társulat vezetője, évekig mozgást tanított a Zágrábi Színművészeti Akadémián. 1999-ben színész kollegájával közösen találta ki önálló színházi-alternatív oktatási módszerét a theARTo-t, ami azóta több mint ezer előadást megért, és több mint tízezer gyerek vett részt benne. Rendszeresen tart workshopokat külföldön is, 2009-ben, eddigi munkássága alapján, az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma meghívta Future Leader’s programjába, aminek keretén belül pár hónapon keresztül egy színházi szakemberekből álló nemzetközi csapattal dolgozott együtt.
A MU Színház azt tűzte ki célul, hogy az évad alatt workshopok formájában lehetőséget biztosít magyar alkotók számára, hogy elsajátíthassák a theARTo-módszer harmadik szakaszát.
A MÓDSZER
theARTo 1 – színészek adnak szavakat gyerekeknek (6-10 éves korosztály)
A gyerekek rövid, 3 perces jeleneteket készítenek művészek, drámapedagógusok és pszichológusok segítségével, a tanárok és a szülők felügyelete mellett. Ezáltal az alkotók képet kaphatnak arról, hogy a gyerekeket mi foglalkoztatja, miről hogyan gondolkoznak. Mindez a tapasztalat vezérfonala lesz a későbbi munkának. Ez a szakasz az iskolákban történik, egy hétig tart, és egy közös beszélgetéssel, elemzéssel zárul.
theARTo 2 – gyerekek adnak szavakat (6-10 éves korosztály)
Az alkotók azt kérik a gyerekektől, hogy fogalmazzák meg és írják le egy szóban a legtitkosabb vágyukat, kérésüket, vagy amit látni szeretnének a színpadon megelevenedni. Ezekből a szavakból az alkotócsoport kis jeleneteket készít, mindegyik vágy, kérés színházi megfejtését. Az előadás folyamán, mielőtt egy újabb jelenet elkezdődne, az a gyerek, aki a szót adta, kiáll a színpadra, elmondja a nevét és az általa választott szót. Mindez erősítheti a gyerekek önbizalmát, fejlesztheti fantáziájukat, kezdeményezőkészségüket, megadhatja a színház személyességének, közvetlenségének érzését.
theARTo 3 – színészek választják ki a szavakat (14-18 éves korosztály)
Egy vagy két színész olyan szavakat választ ki, melyek ismeretlenek, vagy érdekesek lehetnek a gyerekeknek (például születés, matematika, víz, telekommunikáció), és készítenek egy 45 perces előadást díszlet, jelmez, kellék nélkül, melynek során konkrét információkat, ismeretanyagot adnak át a diákoknak, de kizárólag színészi eszközökkel. Ez a szakasz nagyon jól használható alternatív tanórákhoz akár iskolákban, akár színházban.
THEARTO 3 (osztályterem-színház)
EGÉSZ ÉVADON ÁT (2010/2011)
A theARTo 3 workshop során a résztvevők egy évadon keresztül önállóan dolgoznak, havonta konzultációs alkalmakon találkoznak Dražen Šivakkal, tavaszra pedig megszületik önálló előadásuk. Ezeket az előadásokat 2011 tavaszán mutatjuk majd be.
A theARTo 3, mint módszer valahol a drámapedagógiában használatos „tanítási dráma” és a külföldön ismertebb, Magyarországon a Kolibri Színház által bevezetett „osztályterem színház” között foglal helyet. Az elsőhöz képest több benne a színház, a másodikhoz képest több benne az oktatás.
A theARTo 3 módszer során a színész szaktanárokkal és pszichológusokkal konzultálva kiválaszt egy, az oktatási anyaghoz szorosan vagy akár preventív módon kapcsolódó témát. Az adott témáról minden információt és ténytudást összegyűjtve tulajdonképpen egy monodrámát rak össze, amit színészként ad elő, díszlet és jelmez nélkül. Ezáltal a diákok konkrét tudáshoz is jutnak, de egyszersmind színházi élményük is lesz, ám ez esetben nem egy történetet elmesélése által. A színész nem szerepben, hanem civilben-színészként van jelen. Játszik és tanít. E módszernek a konkrét oktatáson túl a szociális funkciója, szerepe is igen nagy, hiszen bizonyos életkorban, sőt bizonyos problémák, nehézségek esetén (pl. drogozás, terhesség) ez lehet a megértés, feldolgozás legmegfelelőbb módja.
A projektre három fiatal színészt találtunk, akikben egyszerre megvan a képesség arra, hogy kitaláljanak, megrendezzenek, és egyedül eljátszanak egy előadást, de akik olyan pedagógiai érzékenységgel is rendelkeznek, hogy jól tudnak majd kommunikálni a gyerekekkel.
A résztvevők ősszel bevezető előadást hallhatnak a módszerről, videó anyagokat nézhetnek már elkészült előadásokról és elkezdik keresni a megfelelő témákat. Tavaszra két-három önálló előadás születik majd, amiket az évad hátralevő részében a színház mellett iskolákban fogunk játszani.
III. EGÉSZ TANÉVEN ÁTÍVELŐ KOMPLEX PROGRAMOK
TALÁLD KI A SAJÁT MESÉDET!
– egy tanéven át tartó komplex program általános iskola alsó tagozatosok számára –
A programba speciálisan két osztályt választottunk ki, akik már a 2009/2010-es évad során is együttműködő partnereink voltak.
A MU Színház közvetlen szomszédságában működő Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium 1.z és 2.c osztálya 2010 február-márciusában a Dražen Šivak vezette theARTo 2. workshop résztvevője volt. A workshop első napján a gyerekeket arra kértük, hogy egy szóban fogalmazzák meg legtitkosabb vágyukat, vagy amit szívesen látnának színpadon megelevenedni. A szavakból egy tizenhat fős alkotócsoport két hét alatt egy órás előadást készített, melyre az osztály és a gyerekek családja is eljött. A workshop ideje alatt a gyerekekkel külön is foglalkoztunk iskolai beszélgetések, kreatív feladatok és a színházban tartott drámafoglalkozás keretében.
Következő lépésként a 2010/2011-es tanév során egy egész éven át tartó közös munkába kezdünk a két osztállyal, és ezáltal megpróbáljuk a programot bővíteni, és mind a befogadást, mind a közös alkotást elmélyíteni. A közös munkát minimum egy évre tervezzük, helyszíne az iskola, a MU Színház, és az egyes foglalkozásokhoz esetlegesen speciálisan kapcsolódó terek. A foglalkozásokat havonta egy alkalommal tartjuk, adott esetben azonban a közbenső időszakra is adunk feladatot, elfoglaltságot a gyerekeknek. Fontosnak tartjuk, hogy minden foglalkozás komplex élményt adjon, sok játékkal és kreativitással tanítson színházról és a minket körülvevő valóságról.
Az egész tanéven átívelő program központi motívumát és vázát egy közösen megírt mese adja. Az előzetesen megírt tantervről az osztályfőnökökkel egyeztetünk.
1.ALKALOM – MESEÍRÁS (iskola)
A foglalkozásvezető elkezdi a mesét: „egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy…”. Minden gyerek egy-egy mondatot mond egymás után, így a kör végére elkészül az alaptörténetünk. Utána közösen megbeszéljük, összegezzük, hogy milyen helyszíneken játszódik a történet, kik a szereplői, hogyan képzeljük őket? A foglalkozás végén azt kérjük, hogy mindenki készítsen egy rajzot, ami a mese világát, szereplőit ábrázolja.
A meseírás folyamatát felvesszük diktafonra, hogy később leírhassuk és megmaradjon minden részlet. Fontos, hogy a foglalkozásvezető az első mondattal lerakja a mese alapjait. Átgondolandó, hogy az „egyszer volt” mondat vége a helyszínt jelölje (például egy erdő, egy város), vagy a főszereplőt. Amennyiben a helyszínt jelöljük, könnyebben tudunk tervezni már előre a következő alkalomra.
2. ALKALOM – A HELYSZÍN (a helyszín)
Elvisszük a gyerekeket egy olyan helyre, ami nagyjából az a környezet, mint amit a mese helyszínéül jelöltek meg. Például egy erdőbe, vagy egy tóhoz, vagy a város egy zsúfolt pontjára stb. Arra kérjük őket, hogy pontosan figyeljenek meg mindent. Mi jellemzi ezt a helyet? Milyen hangokat, zajokat hallanak? Milyen szagokat éreznek? A kirándulás végén azt kérjük, hogy mindenki hozzon el onnan valamit, ami számára azt a helyszínt jelképezi. (például egy falevél, egy kavics, vagy absztraktabb módon akár csak egy emlékkép)
3. ALKALOM – A HELYSZÍN (színház)
Megpróbáljuk felidézni a helyet, ahova kirándultunk. A gyerekek behunyt szemmel fekszenek a földön, elképzelik a helyszínt. Arra kérjük őket, hogy adjanak ki olyan hangokat, zajokat, amiket ott hallottak. Így megteremtjük az atmoszférát. Utána arról beszélgetünk, hogy kinek milyen élmény volt a kirándulás, összeszedjük, hogy pontosan milyen volt az a hely, és mindenki bemutatja a tárgyat, amit elhozott. A beszélgetés után újra játszunk, alapvetően mozgás feladatokkal. Képzeljük el, hogyan mozoghatunk az elképzelt helyszínen? Mit lehet csinálni ott? Milyen gyors és milyen lassú mozgásokat végezhetünk?
4. ALKALOM – A SZEREPLŐK (színház/iskola)
Beszélgetés a szereplőkről. Kik ezek? Hogy néznek ki? Milyen jellemző tulajdonságaik vannak?
Használhatjuk a drámapedagógiában ismert „szerep a falon” módszert: egy csomagolópapírra felrajzoljuk a figurát, és mellé írjuk a tulajdonságait. Mivel azonban egy egyelőre még nem létező, vagyis éppen alakuló, születő figuráról van szó, oda kell figyelnünk, hogy a gyűjtés egyben fantáziajáték is, nem puszta összegzés, vélemény- és látásmód ütköztetés – ahogy hagyományosan.
Hogyan viselkednek? Milyenek a mindennapjaik? Milyen a kapcsolatrendszerük? (család, barátok)
A foglalkozás végén azt kérjük, hogy mindenki válasszon ki egy figurát, akivel bővebben foglalkozni akar.
5. ALKALOM – A SZEREPLŐK (színház)
Beszélgetés és játék a szereplőkről. Mindenki az előző alkalommal kiválasztott figurával foglalkozik.
Nyilván lesznek átfedések, így a gyerekek kiscsoportokban dolgoznak.
Mozgásgyakorlatok: hogyan mozog, hogyan jár ez a figura. (az is lehet, hogy állat).
Mi a kedvenc étele? Képzeljük el egy reggelét. Milyen, amikor a barátaival van? stb
A kérdések, feladatok persze nagyon függnek attól, hogy milyen figurákat találtak ki.
A foglalkozás végén a kiscsoportokból visszahozzuk a jeleneteket és megmutatjuk egymásnak.
6. ALKALOM – A DÍSZLET (iskola)
Újra visszatérünk a helyszín kérdéséhez. Hogyan lehetne az osztályteremből erdőt/várost stb varázsolni? Rendezzük át a teret. Használjuk a berendezési tárgyakat másként, ruházzuk fel őket más funkcióval. Lehet egy felfordított padból autó? stb
Kézműves foglalkozás keretében készítsünk a falakra dekorációt, hogy még inkább a mese helyszínét idézze.
Használhatjuk az egész épületet is. A mesénk milyen helyszíne lehetne az udvar? A vécé? A tornaterem? Az ebédlő?
7. ALKALOM – A JELMEZ (iskola)
A foglalkozást összeköthetjük egy farsangi bállal is.
Mindenki az általa korábban kiválasztott figura „bőrébe bújik”. Hogy néz ki, hogyan öltözködik? Megelevenednek a figurák. Összehasonlítjuk az azonos szereplőket, mik a hasonlóságok, mik a különbségek?
8. ALKALOM – A TÖRTÉNET (DRAMATURGIA) (színház)
Felelevenítjük, hogy mi is volt a mesénk cselekménye? Mi történt a szereplőkkel? Mik a legfontosabb pillanatok ebben a történetben?
Készítünk egy állókép/szoborcsoport-albumot, ami a történet legfontosabb pillanatait mutatja be.
A szoborcsoportok elkészítéséhez drámapedagógiai konvenciókat alkalmazunk: milyen távolságra állnak egymástól a szereplők? – viszonyok, milyen testtartásban? stb
A szobrok egy-egy mondat erejéig elevenednek meg, amíg kihangosítva meghallgatjuk, hogy mit gondol, mit érez abban a pillanatban, ebben a helyzetben a szereplő.
9. ALKALOM – A TÖRTÉNET (színház)
Megvannak a kulcsjeleneteink, pontosan ismerjük a szereplők érzéseit. A korábban elkészített szoborcsoportokból rövid, pármondatos jeleneteket készítünk.
KIEGÉSZÍTŐ GYAKORLATOK, FELADATOK
Az egész program alatt az osztály nyilván együtt él a történettel. Bármikor kérhetjük, hogy készítsenek rajzot (a helyszínről, a szereplőkről), amik kikerülhetnek az osztályterem falára.
A hatodik alkalom után a továbbiakban a tanítás folyhat a feldíszített a teremben, az elképzelt helyszínen, a „díszletek közt”.
Egy csomagolópapírra leírhatjuk közösen is a mesét, mindenki azt a mondatot, amit mondott. Ezt is kirakhatjuk a teremben.
A foglalkozások sora bővíthető, ha a történet úgy kívánja, lehet egy alkalom, ami például a bábokról, bábozásról, vagy ami a zenéről szól.
A meséhez kapcsolódóan elképzelhető még bármilyen külső program, kirándulás stb.
A programot az osztályfőnökök segítségével Róbert Júlia dramaturg tartja, a mozgást és helyzetgyakorlatokat igénylő foglalkozásokat Vadas Zsófia Tamara táncos és Vesztl Zsófia színész bevonásával.
TALÁLD KI A SAJÁT SZÍNHÁZADAT!
– egy tanéven át tartó komplex program középiskolások részére –
Fontosnak tartjuk, hogy a középiskolás korosztályt se csupán egy-egy előadás alkalmával szólítsuk meg, hanem intenzívebb együtt gondolkodás keretében egy évadon át dolgozzunk együtt. Hiszünk benne ugyanis, hogy igazán látványos eredményeket akkor tudunk elérni, ha közös munkánkat folyamatban látjuk, így ugyanis egymásra épülő foglalkozások segítségével kaphatnak a kamaszok komplex képet a színházról, beszélgethetnek az őket aktuálisan érintő kérdésekről, problémákról. Éppen ezért próbáltuk tantervünket úgy összeállítani, hogy minél kreatívabban, az adott osztály gondolkodásmódja és ízlése alakíthassa.
I. FOGALOM
1. ALKALOM – TAPASZTALATOK (iskola)
Előzetes beszélgetés még az iskolában. Először ők vannak otthon, mi megyünk vendégségbe. Fontos, hogy mindenekelőtt pontosan lássuk, miből indulunk ki?
Milyen előadást láttak legutóbb?
Miért pont azt nézték meg? (iskolai szervezés = kötelező, vagy önszántukból?)
Milyen gyakran mennek színházba?
Milyen előadásokat láttak még?
Melyik emlékezetes és miért?
Van-e ami nagyon nem tetszett és miért?
Mi jut eszükbe, ha azt hallják, hogy színházba fognak menni?
Mivel kapcsolják össze a színházat? (milyen épület? szép ruha?)
Mitől lehet érdekes a színház?
Mit tudhat többet a színház például a mozihoz vagy az internethez képest?
Mi kell ahhoz, hogy valami színház legyen?
II. ÉPÜLET
2. ALKALOM – BEJÁRÁS (színház)
Valószínűleg senki sem ismeri közülük ezt a helyet, de az első beszélgetés alapján valamilyen elvárásokkal jönnek majd. A klasszikus elvárások lerombolása.
A MU Színház bemutatása. Építészeti tervek. Ilyen volt, ilyen lett. És mögötte a gondolat.
Milyen hangulatú számukra a hely?
Milyen helyre mennek be ők (fiatalok) szívesen?
Mi kell ahhoz, hogy egy hely működjön?
A színház helységei (ha próba vagy beépítés van, akkor is)
A színház munkatársai à kinek mi a feladata? (alapfogalmak tisztázása)
A színház működése (mi az, hogy befogadó színház? + tárgyak: heti munkarend stb)
III. ELŐADÁS
3. ALKALOM –TÉMA VAGY ANYAG
Mitől izgalmas vagy nem izgalmas egy klasszikus darabot elővenni?
Mik lehetne azok az örökérvényű témák (toposzok), amiket feldolgoznak a klasszikusok?
Miből lehet előadást készíteni?
Ma milyen témák lennének érdekesek? à dokuszínház
Mi a színház feladata? Szórakoztasson vagy beszéljen a minket körülvevő valóságról?
Kreatív feladatok:
újságcikkek viszünk be. Készülhetne ezekből előadás? Mely momentumait lenne érdemes kiragadni?
A foglalkozáshoz kapcsolódóan előadás: Made in China vagy Kicsi nyuszi hopp hopp
Utána beszélgetés.
4. ALKALOM – A KÖZPONTI PROBLÉMA
Őket, mint korosztályt milyen témák érdekelnék?
Személyesség kérdése: legyek-e direkten érintve?
Lehet-e beszélni korosztályi színházról?
Őket, mint közösséget mi foglalkoztat?
Milyen legyen a darab nyelvezete?
A foglalkozáshoz kapcsolódóan előadás a Kolibri Színházban: Lila története vagy Kikatt. Utána drámafoglalkozás
5. ALKALOM – SZÖVEG NÉLKÜL
El lehet-e mesélni egy történetet szöveg nélkül?
Mi lehet ennek az ereje?
Történetet kell mesélni vagy érzéseket/alaphangulatot közvetíteni?
Hogyan tudjuk használni a testünket?
Beszélgetés, majd alternatív mozgásóra a Tünet Együttes segítségével.
Foglalkozáshoz kapcsolódóan előadás: Tünet Együttes. Utána beszélgetés
6. ALKALOM – KÖZÖS ÉLMÉNYEK = TÉMA
Milyen közös élményei vannak az osztálynak, egy adott közösségnek?
Kiscsoportban írjanak össze fontos pillanatokat az osztály életéből.
Lehetne-e ezekből előadást készíteni?
Válasszanak ki egy eseményt, vagy egy témát, ami őket foglalkoztatja:
- miért lenne érdekes mások számára?
- kik lennének a szereplői?
- hol kezdenék el mesélni?
- mi lenne a vége?
Közösen megbeszéljük a történeteket.
7. ALKALOM – TÖRTÉNETÍRÁS, DRAMATURGIA
Egy író megkapja az előző alkalommal összeírt szempontokat (történet, szereplők, eleje-vége) és jeleneteket ír belőle.
A jeleneteket felolvassuk, majd az író illetve egy dramaturg részvételével beszélgetés:
- mennyiben változott a történet attól, hogy valaki megírta?
- mi volt benne érdekes az író számára?
- hol vannak benne a főbb dramaturgiai pontok?
Erre a programra Kárpáti Péter írót kértük fel.
8. ALKALOM – SZÍNPADRA ÁLLÍTÁS
Rendező segítségével közös gondolkodás arról, hogy
- hol (milyen térben) lenne érdemes eljátszani ezeket a jeleneteket?
- milyen díszletet készítenének hozzá?
- milyen jelmezek lennének?
- milyen zenéket használnák benne?
Erre a programra a Lakmusz Csoport (www.lakmuszcsoport.wordpress.com) rendezőit kértük fel.
A következő tanévben a program folytatásaként tovább dolgozhatunk az anyagokon. Vagy a diákok, vagy színészek elkészítik a jeleneteket, amelyeket előadássá fűzünk össze. A diákok találják ki az előadáshoz kapcsolódó reklámkampányt, ők látják el az előadás körüli feladatokat.
Az itt felvázolt terveket, programot az V. Kaposvári Nemzetközi Gyermek-és Ifjúsági Színházi Biennálé konferenciáján, 2010. májusában ismertettük.
Összefoglalva a MU Színház a MuLab programja keretében a következő színházi nevelési programjait valósítja meg:
- beavató foglalkozások
- TheARTo III. workshop és előadás
- Találd ki a saját mesédet!
- Találd ki a saját színházadat!
