Gergye Krisztián Társulata: Adaptáció Trikolor
jegyár: 1800 Ft
diák- és nyugdíjas jegy: 1000 Ft
Adaptáció Trikolor
identitásjáték szélesvásznon, avagy hogyan told jobbra a bajt
kortárs táncest
Választott MENÜ
1. Alkalmazkodás a lét feltételeihez, vagyis ideológiai kalandtúra feltételes reflexiókkal.
2. Nacionalista önirónia szorongásserkentő művészi tornával.
3. Szabadúszás száraz medencében, izzadó vízibalerinóval.
4. Akciófestészet három szín(mű) lehetséges felelevenítésével az illegális Bartók-hallgatók kárpótlásáért.
5. Nézeteltérések esztétikai harmonizálása, megoldásképletek nélkül, a politikai analfabetizmus elfogadtatásáért.
6. Liberális esztétikai kiáltvány hatásterrorral és ízlésvadászattal.
7. Illuzionisták a honvágy szabadalmaztatásáért.
8. Antidepresszáns magatartás az önmegtartóztatás hatékonyságáért.
9. Öltözés, vetkőzés.
10. Mosoly és könny, néhány becsúszó spárga, spicc meg pipa, na meg sarokra állás.
11. Független dramaturgia, a társadalomba ágyazott innovatív műélvezés ellehetetlenülése okán.
12. Szóló, önkéntes meghívottakkal, a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
Alkotóközösségünk úgy véli, jelen körülmények között nem lehet tét nélkül alkotni. Jelenlétünk már önmagában is rákérdezés a valóságra, így feltétnek marad a humor.
Jó étvágyat kívánunk!
Válságstáb:
rendező, koreográfus, látvány, szólista: Gergye Krisztián
tervezett szereplők:
Ágens, Barsi Márton, Bánfalvi Eszter, Bocsi Eszter, Frigy Ádám, Hoffman Adrienn, Lőrinc Katalin, Madák Zsuzsanna, Tárnok Marica, és később megnevezendő önkéntesek
további tervezett szereplők, zenei előadók:
Philipp György (zenei szerkesztő), Szakács Ildikó, ACCORD Quartet
díszlet: Árvai György
jelmez: Béres Móni
smink, maszk, kellék: Károlyi Balázs
pszichológus konzultáns: Csigó Katalin
dramaturg, a rendező munkatársa: Miklós Melánia
produkciós asszisztens: Trifonov Dóra
Gergye Krisztiánnal készült interjú a készülő előadás kapcsán:
Ha jól tudom, az eredeti koncepcióhoz képest sokat változott az előadás iránya.
GK: Igen, sokat változott a körülmények hatására. A jelenlegi helyzetben, amit politikai, kulturális és magánéleti változások is formáltak, úgy éreztem, hogy az eredeti koncepció, vagyis hogy a filmművészet legyen az új előadásom fő fonala, pillanatnyilag nem rendelkezik azzal a téthelyzettel, azzal a rizikóvállalással és önvállalással, ami most létjogosult. Ezért változtattam meg az Adaptációt Adaptáció Trikolorra.
Ez tehát válaszreakció a fennálló kulturális-színházi helyzetre?
GK: Az aktuális helyzetre is válaszreakció, de hangsúlyozottan egy politikailag korrekt darabot szeretnék létrehozni. Nekem mint művésznek most muszáj azzal foglalkoznom, hogy miként viszonyulunk a magyar identitástudatunkhoz. Vagy milyen szélsőséges formák mentén kell az embernek keresgélnie önmagát, és hogyan képes leginkább középen maradni. Most kimondottan alkalmas a pillanat az erről való gondolkodáshoz.
Az alcímben szereplő “szélesvásznúság”-ból valami maradt azért?
GK: A szélesvásznúság és a film inkább formai megközelítése lesz a témának, de nem ez lesz a vezérmotívum. Lehet ugyan találni olyan magyar filmeket, amelyek inspirációként szolgálnak, de most elsősorban a trikolorhoz szeretnék valahogy viszonyulni. Az előadásban ezek főként kérdésfelvetések lesznek, nem szeretnék ideológiai vagy pártpolitikai értelemben állástfoglalni. Megpróbáljuk a kortárs tánc nyelvén kontextusba helyezni a trikolort. Szerintem erre kevés példa volt az utóbbi időben.
“Told jobbra a bajt” – többféleképpen is cseng az előadás mottója. Te hogyan értelmezed?
GK: Eltoljuk magunktól a bajt, besöpörjük a szőnyeg alá, másokat hibáztatunk érte, vagy kilábalunk belőle? – ezeket a kérdéseket veti fel az előadás. Én egyáltalán nem vagyok politikus alkat, nem is értek hozzá különösebben. Azt gondolom, hogy a politikai analfabétizmusomnak egyfajta helyreigazítása is kell, hogy legyen ez a folyamat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne foglalkozzak ezekkel a változásokkal, amik jelenleg zajlanak. Mindamellett abszolút kortárs táncelőadást akarok létrehozni, és ezen belül a szélsőségek közötti zűrzavar felmutatása foglalkoztat. Nem igazságosztó vagy támadó jellegű ideológus szeretnék lenni, hanem továbbra is Gergye Krisztián, aki a csapatával most éppen a trikolorról készít egy produkciót. Megpróbálom az adott állapotot mint inspirációt megélni, nem pedig fetrengeni a problémában.
Hogyan alakul a csapat? Ágens, illetve a többi táncos milyen szerepet kap az identitásjátékban?
GK: Elsősorban egy szólót szeretnék csinálni, mert ezzel a témával én főként saját magamat akarom szembesíteni, és senkit nem szeretnék rákényszeríteni bármilyen vélemény felvállalására. Egyedül ugyanakkor nehezebb társadalomkritikát felrajzolni… Bár már szeptember eleje van, de azt még mindig nem tudom biztosan megmondani, hogy ki lesz benne a produkcióban. Ez nyilvánvalóan a finanszírozási problémák következménye. Ezért van az, hogy mindenki tervezett szereplőnek számít, kivéve saját magamat. Újra és újra összegeznem kell azonban, hogy mennyi pénzem van, hány embert tudok foglalkoztatni. A lelki elkötelezettség és a bizalmi helyzet megmaradt, de nem szeretnék olyan szituációt generálni, hogy szívességhelyzetbe kényszerítsem a munkatársaimat. Nem akarok emberekkel úgy dolgozni, hogy egyáltalán nem fizetem meg a munkáját. Ha nem látom egy fellépő támogatását biztosítottnak, akkor ebbe a produkcióba nem teszem bele.
Az előadás mint szembesítés egy belső vívódásnak a testre vetítése?
GK: Nem feltétlenül hívnám belső vívódásnak. Nyilván minden darabom egyfajta önanalízis, önvizsgálat, illetve ezeknek a színpadon való felvállalása. De most a politikailag szélsőséges szituációk felmutatása, ami engem érdekel, és egy erősen humorra építő színpadi szituáció.
Látványában összművészeti elemekkel dolgozol majd?
G.K.Minden darabom erőteljesen hív be különböző művészeti ágakat. Most valószínűleg majd a filmmel és a projekcióval szeretnék dolgozni, de ennek is van egy pillanatnyilag függőben lévő anyagi oldala. Ettől viszont igyekszem elvonatkoztatni, mert csak azt tehetjük, hogy maximális energiával folytatjuk a munkát. A tét az, hogy érvényesebb témákat dolgozzunk fel, mert ennek most súlya van. Engem kimondottan izgat, hogy mit jelenthet most magyarnak lenni kortárs táncművészként.
www.gergye.org
facebook: Gergye Krisztián Társulata
Támogatók:
NKA Táncművészeti Kollégium, NEFMI (66%), Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága – Színházi Alap, MU Színház
A Gergye Krisztián Társulata, a MU Színház és az Ágens Társulat közös előadása.

fotó: Lékó Tamás, montázs: Gergye Krisztián
(fotó: Puskel Zsolt)
(fotó: Cserkúti György)