Gergye Krisztián Társulata: a Szatír

szerda
jegyár: 1800 Ft,
diák/nyugdíjas: 1000 Ft

kortárs tánc

szereplők: Virág Melinda, Hoffmann Adrienn, Gergye Krisztián, Tárnok Marica, Ágens
zene: Alfred Schnittke
ének: Ágens
jelmez: Béres Móni
fény: Fogarasi Zoltán
hang: Boudny Ferenc
smink, maszk: Károlyi Balázs
dramaturg: Miklós Melánia
produkciós asszisztens: Trifonov Dóra
rendezés, koreográfia, látvány: Gergye Krisztián

„A szatír eredetileg egy képzeletbeli természeti lény, az isten és a bak összetétele, mely az ősi, természetes állapotot kereső vágy szülötte. (…) nem a keresztény, de még csak nem is a harmonikus, kulturált görög világ terméke, hanem eredendően barbár gyökerű. Barbársága az elevenséget, az élettel teltséget, az élet bűntudat és morál nélküli feltétlen élvezetét jelenti, ami az erős nemi jellegben, a hangsúlyozott testiségben kap formát. A szatír alakja (karaktere) alkalmas arra, hogy kulturális kontextusban lehessen felmutatni a lélek által még le nem igázott test sajátságát.” (Kimlei Katalin: Testvariációk, Ellenfény)



„Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében.” (Tóth Ágnes Veronika, Revizor)

„Gergye kedveli a mitológiai szörnyalakokat: kitartó munkával magához édesgeti, a tenyeréből eteti, elcsábítja, majd magáévá teszi őket. A felfokozott létezés gyönyörétől kifacsarodó tagok, a lágyan erotikusból kibomló trágár gesztusok oka és célja a mindent és mindenkit elemésztő, kancsal vágy. (…) Lenge khitón és makulátlan kosztüm, megszaggatott frakk és patában végződő körömcipő: Gergye nietzschei víziójának alapja a rögeszmés ismétlődés; annak tudása, hogy a ragyogó napfényben a derűs boristennek dedikált ünnepi tánc az éjsötétben testek gyilkos marcangolásává magasztosul. Az isteneket végül felfalják.” (Jászay Tamás, az Alternatív Színházi Szemle naplója)

Támogatók: NEFMI, NKA