Erotika és depresszió kapcsolata- Interjú a MU Terminál táncosaival

Suri Adrienn interjúja

Február 17.-én, és 18.-án, a MU Terminál táncosai által élhetjük meg a katarzis élményét. A B-Est két felvonásból Gergely Atilla: "Small I" és Fejes Ádám: Femina című felújítás darabjából alkot egy egészet.

Mu: Mi a két darab üzenete számodra, és mennyire tudsz átszellemülni a két felvonás között?

Csongor Nóri: Nagyon különbözik a két darab, a Femina nagyon nőies, rejtett erotikus vonásokkal, míg a "Small I" inkább mozgásszínház. Az utóbbi előadáson a néző nagyon meg fog lepődni ha kortárs tánc előadásra vágyik. A próbák alatt teljesen egymásra hangolódtunk, egyedi szólók alakultak ki, egy-egy mozdulatot kiválasztva. Az tény, hogy át kell állni a két darab között, ami nem egy egyszerű feladat, de jó érzés, hogy különféle koreográfusokkal dolgozhatok együtt és megtapasztalhatom, ki hogyan dolgozik. A negyed óra átállás közben, nem azon gondolkozom, hogy mit rontottam el, mit kellett volna máshogy csinálni, hanem teljesen átadom magam a jeleneteknek.

Barabás Anita: Nagyon különböző a kettő, teljes koncentráltságot igényel, amibe úgy érzem egyre jobban belerázódunk.

Fekete Blanka: A két darab nagyon különbözik. Míg Atilla darabjában van egy felszabadultság, közvetlenség, addig Ádámnál más, mert hosszabb ideje dolgozunk együtt, jobban ismer minket és ezáltal jobban hajt is bennünket. A Femina zenéje rögtön meghozza az átszellemült állapotot, teljesen transzba esek tőle, Atilla montázs zenéjében meg kell találnod a helyed és megvalósítani saját magad.

Palotás Edina: Mindkettő más kihívást jelent. A Femina technikai, a "Small I" jelenléti koncentráltságot igényel. Új energiákkal töltődöm fel, miközben a két darabon párhuzamosan dolgozom, ezért én nagyon könnyeden veszem ezt az szituációt, sőt élvezem. A Femina nekem egy etalon darab volt, így minden percben hihetetlen érzés kerít hatalmában, hogy azt táncolhatom, amit máskor ámulattal néztem. Ez egy olyan belső motivációt ad, hogy a csúcspontra kerülök.

Rózsa Barbi: Atilla darabja hosszú beszélgetés alapján indult, az egyes táncosok személyes gondolatain alapul. Ádám a női lét mivoltát fejtegeti, milyen szituációkba kerülnek, milyen helyük lehet a világban a különböző típusok megtestesítése által. Az átszellemülést az A-esten már lehetett gyakorolni, most az erotikusból, a depresszív állapotba kell belecsöppenünk.

Balázs Dominika: Ádám mozgásvilága közelebb áll hozzám, jobban kifejezésre tudom juttatni az érzéseimet.
Atilla darabjában folyton vártam, hogy táncoljunk, táncoljunk, de bele kellett törődnöm, hogy tánc nélkül kell a teljes koncentráltságot elérnem. Nagyon fejlesztő volt számomra, hogy ne bújjak el a tánc mögé és érzelmileg átadjam magam, ott legyek fejben és lélekben. Minden szempontból tanuló fázis volt.

Horváth Adrienn: Atilla nagyon humoros, mindkettőjükkel könnyű együtt dolgozni, mégis úgy érzem, a mostani előadás nehezebb lesz, mint az A-Est.

Miklósy Alex: A Femina darab kifejezi, hogy a nő nővé válhat a férfi mellett és a férfi férfivé a nő mellett. Az egyik férfiként én, az erőt sugározom. A "Small I"-ben a munka is rendhagyóan kezdődött, az egész darab színházias jellegű. Rugalmasan alakítok mindent, könnyen formálódok a koreográfiához, így nekem nem okoz nehézséget a két teljesen különböző karakter.

Veres Flóra: A Femina a nőiség, a női-férfi kapcsolatok viszonyrendszere. Személy szerint a teljes odaadást érzem, ahova eljut az ember fizikálisan, oda jut el lelkileg is. Most tartunk ott Atilla darabjának készítése folyamán, amire ki akart lyukadni. Az egyéni üzenetek, egy közös pontba összpontosultak, egy üzenetté váltak, ami mindenkiben megszületett.

Mu: Mit szeretnél a tánc által átadni a nézőnek, mit közvetítesz a szólóddal?

Barabás Anita: A "Small I" próbáját egy hatalmas beszélgetés előzte meg, ahol mindenkinek egy érzést kellett megfogalmaznia, amit ő szeretne közvetíteni. Az enyém az én nélküliség volt. Számomra ez azonosul az önzetlenséggel, mi lenne az utolsó szó halálod előtt, ami beléd vésődne. Fontos, hogy másokon keresztül tudjunk nézni valamit, egy teljesen más szemszögből. Egy szót eltáncolni nagy kihívás, úgy, hogy ne sablont csinálj, hanem egy olyan is megérthesse, aki még soha sem táncolt.

Fekete Blanka: Az én szavam, amit a papírra vetettem a nőiség volt. Sikerült felhoznom a saját én esszenciális részét, nem feltétlenül pozitív karaktert alakítva, hanem egyfajta kritikus lét megformálásával. Így a két darabban egy különleges és új élményt sűríthetek össze, ami a női mivoltot domborítja ki.

Palotás Edina: A próbák folyamán a "Small I" szólóm kérész életű, teljesen változik és alakul, így még most sem tudom mi lesz a végleges állapot. Én egy olyan élményt szeretnék adni, amit magam is elvárok, ha színházba megyek, hogy megérintse a nézőt a darab. Nem feltétlen a technikai tudáson alapuló látványt értem ez alatt, hanem egy olyan katarzis élményt, ami többet nyújt a sima hétköznapoknál.

Rózsa Barbi: Merjünk az állandóságból kilépni, változást vinni az életünkbe. Az én szólóm az élni akarásról szól, egy groteszk helyzetben.

Balázs Dominika: Mostanra tudom, hogy nem kell nagy és precíz mozdulatokat leírni ahhoz, hogy ott legyen az érzés mögötte. Mégis, az én szólóm dinamikusan fejezi ki az elengedést.

Horváth Adrienn: Az én szavam a létminőség volt, a rá formált mozdulatok azóta már átalakultak. Az élet minősége érzelmi szempontból, és nem a külsőségek szempontjából foglalkoztat. Minél változatosabb legyen az élet emocionálisan. Nehéz volt egy lépésbe belesűríteni minden mondanivalómat és, hogy teljes érzelemből jöjjön a mozdulat.

Szotkó Georgina: Idegenforgalmi közgazdászként Január 3-ától kerültem ide. Le vagyok maradva, belecsöppentem a dolgok sűrűjébe, de jólesik nagyokat váltani. Részt veszek a próbákon, de én még nem léphetek fel. Fizikai színházi tapasztalattal, nem az esztétikai szépséget keresem, hanem a kifejező képességet. Fejlődök, küzdök...

Csernus Anita: A kigubancolni szót írtam a papírra, amiből később egy új munka cím lett, az ’azt akarom, hogy..,’ egy szenvedésekkel teli nyomasztó hangulatú etűd. Kifejezi, hogy válik egy kezdődő hang egy egésszé, hogyan gubancolódik ki. Érdekes, hogy a "Small I"-ben a külön részek hogy válnak komfortérzetté a végén. Sokban segített a két darab elengedni magunkat, megnyílni egymás előtt, hogy merjünk olyat tenni, amit eddig nem.

Miklósy Alex: Magányos, nyugodt alkatnak jellemezném magam és ezt is sugárzom kifelé. Emberi problémákat fejtegetek, amelyben a remény még fejlődő státuszú. Minden megvan minden emberben, csak valakinél valami erősebb, nálam ez a nyugalom.

Veres Flóra: Az életszakasz amiben most vagyok, kettős érzéseket fogalmaz meg bennem. Egyik énem köszöni az eddigi támogatást, szeretné lezárni a múltat, a másik már nyitna az új felé, hogy most már mehessek magam. A megfogalmazott üzenetem a most már köszönöm Én.