"Roma művészként Romániában" David Schwartz

Bodor Panna interjúja David Schwartz rendezővel

November 28.-án 20 órakkor Alina Serban (RO): A Felelősségem tudatában kijelentem magyarországi bemutató David Schwartz rendezésében a MU Színházban, a Kortárs Dráma Fesztivál szervezésében.

MU: Gyakran foglalkozol szociális kérdésekkel… Szerinted mi a színház fő feladata?

David Schwartz: Természetesen sok funkciója lehet, a szimpla szórakoztatástól, a politikai propagandán át, a társadalom radikális megváltoztatásáig. De amit a legfontosabbnak tartok az az, hogy megkönnyítse, hogy sebezhető csoportok/közösségek hozzájussanak a kultúrához, oktatáshoz, és a saját képviseletükhöz a színházon keresztül. Tehát, minél közvetlenebb és komplexebb módon vonjuk be ezeket a közösségeket, annál jobbak az eredmények.

MU: A történet egy fiatal lányról szól, akinek meg kell küzdenie az élettel, a rasszizmussal. Úgy érzi, sehova se tartozik… Alina Serban életén alapul, ő írta, és ő is adja elő, tehát nevezhetjük dokumentarista színházi előadásnak. Van célközönség? Hány éveseknek szánjátok?

David Schwartz: Én azt mondanám ez több mint dokumentarista – nem arról szól, hogy művészek előadnak mozzanatokat az életükből, és felrakják színpadra, hanem arról, hogy emberek megosztják a saját, személyes, éles, szubjektív perspektívájukat olyan kérdésekről, mint diszkrimináció, rasszizmus, elidegenedés. Egy emberről, aki olyan szociális és etnikai közösségből jött, amiből általában hiányzik a lehetőség, hogy képviselje magát.
Egy olyan előadást próbáltunk meg csinálni, ami roma, és nem-roma nézőkhöz is ugyanúgy szól, és fiatal csoportokra fókuszáltunk (gimnazista gyerekekre, kamaszokra, diákokra… stb.)

MU: Nehezebb szóló-performanszot rendezni?

David Schwartz: Nem hiszem, hogy nehezebb lenne, de megvannak a saját specifikus nehézségei. Mivel az előadás alapjául a színésznő (Alina Serban) saját története szolgál, a legnehezebb feladat az anyag szerkesztése, a privát, és gyakran fájdalmas részekkel való foglalkozás volt. Továbbá, nagyon nehéz, főleg a színésznek, hogy előadja a saját történetét, miközben önmaga marad a színpadon. Minden színész megpróbálja szépíteni a képet magáról valamilyen módon. Nagyon nehéz elérni az igazat ábrázolni a valóságot, a durva képet a színpadon. Ezek a legfontosabb nehézségek, amikkel szembesültünk – csapatként.

MU: A Felelősségem tudatában kijelentem-et először a MONDAY Theatre nevű helyen mutattátok be. Milyen ez a színház, hogyan képzeljük el?

David Schwartz: A MONDAY Theatre egy „bár-színház”, ahol nagy tradíciója van az underground-politizáló előadásoknak. Ez egy független hely, ahol általában fiatal színészek és rendezők dolgoznak. Szóval ez a művelt középosztálybeli közönséget vonzza. A paradoxon Romániában (és talán nem csak itt), hogy a képzettebbek, és az értelmiségek körében több a rasszista a roma közösséggel szemben, mint a többi társadalmi osztályban – a statisztika szerint. Tehát megpróbáltuk felrázni, és talán megváltoztatni is a tévhiteket, és a közönség elvárását. Emellett szinte az összes előadásunkra a MONDAY Theatre-ben a nézőink a Roma közösségből, és a szokásos nézőkből tevődnek ki. Érdekes megfigyelni a közösségek közti interakciót, - vagy éppen ennek hiányát.

MU: Milyen fogadtatásra számítasz, a nézők, és a szakma részéről itt Magyarországon, és milyen volt a fogadtatás nálatok?

David Schwartz: Romániában a reakciók nagyon vegyesek voltak, de általában lelkesek, mind művészi, mind emberi, és politikai szinten, tekintettel Alina bátorságára és erőteljes nyilatkozatára roma művészként Romániában. Azt mondanám, hogy a legfontosabb reakciók a roma közösségből érkeztek, emberektől, akik felismerték a saját élményeiket, félelmeiket, megaláztatásukat Alina történetében. Azt hiszem az előadás bátorságot, és felszabadítást ad nekik.
Ami a magyar közönséget illeti, hasonló reakciókra számítunk, mint Romániában, hiszen amennyire én tudom, tény, hogy a szituációk, és a problémák, amikkel a roma közösségnek meg kell küzdenie Magyarországon egyáltalán nem könnyebbek, mint nálunk.